Tegnap bedobtam a törölközőt a weboldalon. Elég volt.

Elég volt abból, hogy ingyen csicska legyek.

Elég volt abból, hogy mindenféle hülyeség meg a maximalizmusom miatt még több időt vegyek el a lányomtól.

Elég volt abból, hogy egyre több melóm legyen, miközben a másik tulaj Skype-ol meg meg tallózgat a neten, és azon nyökög, hogy nincs ideje a gyerekek miatt. Pedig segítsége is van, házimunkát nem kell végeznie, egész nap a gép előtt ül.

És elég volt a hitegetésből is, hogy majd ez meg ez lesz, ami persze rengeteg melómba kerülne, de pénz meg sosem lesz belőle...nekem ez nem passzió volt, hanem munka. Amit ha nem fizetnek meg, akkor ennyi volt.

Persze, hiányzik. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. De megvagyok nélküle.:)

Hirtelen sok szabadidőm lett, de legalább azt csinálhatok, amihez kedvem van, ha a gyerek alszik. Pár hónapja is ez volt, és milyen jó volt. Néztem egy filmet vagy olvasgattam, neteztem, sütöttem egy sütit. Pihentem.:)

Legalább nem azon fogok imádkozni, hogy jaj, csak még egy fél órát aludjon a gyerek, hogy befejezzem a munkámat. Inkább azon agyalok majd, hogy mit is csináljunk, ha felébredt, mert nem kell 3 óránként a gép elé ülnöm, hogy 600 emailt bogarásszak át. :)

És nem kell idegbajt kapnom a másik fél elviselhetetlen természetétől.:) Jó pénzért szinte bármit, na de ingyen?

Na meg, kíváncsi is vagyok ám...akkora arca van a csajnak, hogy az valami félelmetes...meglátjuk, hogy boldogul egyedül, vagy milyen segítséget talál majd maga mellé.:P

Kitavaszodtunk.

Zsír.:)

Kár, hogy a darazsaknak is tavasz van. Nem hiányoznak egyáltalán....persze, mindegyik ott lebzsel körülöttem, amikor kint vagyok.:( Na mindegy, tavaly is elvoltam valahogy, idén is elviselem őket - muszáj lesz.

Melóm annyi, mint égen a csillag. Nem elég az oldal, amiről már írtam is, jött még egy, meg hát miért ne, még kettő....hulla vagyok.

Az agyam olyan, mint egy kifacsart citrom.:( Vagy szivacs.

A lányom dackorszaka egyre elviselhetetlenebb.:( Kiidegel...

Fáradt vagyok.

És szeretethiányos.

Magyarul, a természet megújult, én meg nem.:( Ez van.

B.barátunk hazaköltözött.:) Így legyen ötösöm a lottón. Néha rám ír MSNen, vagy egy sms... Nőnapon is eszébe jutottam.

Nekem meg állandóan a fejemben van. Pedig már több éve... Jesszum, egyszerűen nem bírok kilábalni belőle. Mármint teljesen kilábalni. Hiányzik. Hiányzik az a boldogság, amit tőle kaptam. A mellékelt szarságok persze nem. Sose lesz ennek vége - tartok tőle.

Rájöttem az igazságra.

Fogalmam sincs, ki vagyok. Nem tudom, mit akarok. Nem tudom, merre tovább. Azt sem tudom, jelenleg hol vagyok és mit csinálok.

Végignézek az életemen és azt látom, hogy mindig olyan voltam, amilyen az aktuális környezetem. Kiválóan tudok alkalmazkodni és meg is teszem, mert nem akarok egyedül lenni.

De mégis, milyen ember vagyok? Tisztában vagyok a tulajdonságaimmal, de most nem is erről beszélek. Vannak vágyaim, álmaim, de azok is mindig úgy változnak, ahogy az éppen körülöttem lévő dolgok is változnak.:(

Sosem voltam elégedett azzal, amit éppen elértem. Mindig mást akarok, mint ami van.

A saját zsákutcámban topogok.

Képtelen vagyok önálló egyéniség lenni. Mindig tartozni akarok valahová.

Félek lebontani a magam köré húzott falakat, mert tartok attól, ami mögötte van. Mindent bezártam oda, egymás hegyén-hátán a dolgaim, iszonyat por és mocsok lehet ott...

Ezzel a bloggal is magamon akartam segíteni, de már totál más irányba kalandozott el a dolog.

Szörnyű vagyok.

Huhh, megint hanyagoltam a blogot.

Pedig van miről írni....

A kocsmai melót otthagytam. Azért a heti 1-2 ezer forintért engem csak ne cseszegessenek!! Na meg, kicsit beindult a bolt is .:)

Lett 2 új oldalam, az egyiken csak besegítek, nem is önálló oldal, egy ingyenes kiszolgálón van. Nem sok a meló vele, de azért akad tennivaló.

Egy másik most fog beindulni, tegnap regeltük le a domaint meg a tárhelyet, pár nap és indul a munka. Alig várom. Megint egy újabb kihívás!

B. barátunk is jelentkezett. Eddig bírta nélkülem. Tegnap váltottunk pár sms-t, de ennyi. Még csak fel sem kavart. Inkább jót mosolyogtam azon a mondaton, hogy "össze kéne futnunk"...:D :P Vicces az ürge.:)

Persze, én még viccesebb vagyok. Mióta nem húzom az igát a kocsmában, megint agyalok. De hogy mi a fészkes fenéért nem tudom az agysejtjeimet takarékra tenni?! Itt egy halom meló, de nekem már megint csak az agyam jár - és persze, nem ott, ahol kellene. :( Szánalmas vagyok.

Vagy csak boldogtalan?

Immár 3. napja él az oldalunk. Szép kis forgalmunk van, erre nem panaszkodhatunk.:)

De hogy Istenem, mekkora állatkerted van????

Tuti én vagyok menthetetlenül naív...olyan apróságok okoznak gondot a kedves látogatóknak, amire még álmomban sem gondoltam volna... Óriás betűkkel kiírtam mindent a főoldalra, de én vagyok a hülye, mert feltételeztem, hogy az emberek olvasnak is...hehh, naná, hogy nem így van!

Sajnos kezdem azt hinni, hogy átlagon felüli intelligenciával rendelkezik az, aki megtalálja egy új oldalon azt, hogy hol kell regisztrálni, pedig az a szerencsétlen gomb épp kiüti a szemét...

Vagy azt, hogy amit keres, 72-es betűmérettel, jól látható helyen, külön kiemelt menüpontban van....

Húúú...ahhoz képest, hogy modern és digitális világban élünk, sokan még a középkorhoz is hülyék lennének.:)

Na mindegy, ezektől eltekintve összességében sikeresnek tűnik az oldal, sokan dícsérik és remélem, hogy azért a többség hosszútávon is megmarad majd.

Itt vagyok.

Hát nem volt semmi az elmúlt 2 hetem...

És hogy mi ez a webdesinger cucc? Hát kérem, ez onnan indult, hogy van egy oldal, ami babákkal foglalkozik. Jelenleg egy ingyenes kiszolgálón van az egész cucc, de a tulaja egy istenadta marketing-boszorkány.:) Már egy ideje besegítek neki kisebb-nagyobb technikai dolgokban és már régóta agyaltam azon, hogy ezt az egészet egy önálló oldalra kellene átvinni.

Hát beajánlottam a segítségemet és nem kevés pénztőkét a tulajnak, hogy saját oldala vagyis oldalunk legyen.:) Életem első weboldala.:) Varázslatos érzés egy ilyet alkotni. Mintha egy tök üres fehér lapra egy ceruzával azt rajzolnál, amit akarsz. Izgalmas és a lehetőségek száma gyakorlatilag végtelen.

Az oldal 1-2 napon belül éles lesz. Már nagyon izgulok, hogy mit szólnak majd az eddigi látogatók. És egyáltalán, élesben hogy tudom karbantartani az oldalt. Most még könnyű, hiszen egy aldomainen van mindenünk, ezt fogják majd átirányítani a mi oldalunkra, ha végre aktiválják azt. Így még senki nem látja, és ha valamit elcseszek, könnyen ki tudom javítani.

Mondjuk, megismertem már annyira az egész rendszert, hogy oltári hülyeséget talán nem tudok már elkövetni.

Nem semmi időm és energiám van az oldalban...és emellett ugyanúgy dolgoztam, láttam el a családot, a házimunkát. Fáradt vagyok.

És persze, hogy ne legyen ilyen egyszerű a dolog, még a fogam is belalakított. 3 hete fáj...hol jobban, hol kevésbé. A szombati extra szeles nap után ráadásul még be is gyulladt, csak hogy biztos ne legyen könnyebb az életem. Akkor már aludni sem tudtam.:( Így aztán hétfőn meló után addig rohangáltam a városban, amíg találtam egy orvost, aki kihúzta a bűnös fogat.

De hát milyen az én szerencsém...azóta is víziló fejem van, úgy be van dagadva a fog helye, s bár a doktornő szerint a gennyzacskó is kijött a fogammal együtt, sajnos az egész ínyem begyulladt.:( Így aztán antibaci kúra, cataflam hegyek, így valahogy elvagyok. Felválta önt el a forróság vagy a hidegázás...de ma éjjel végre jót aludtam.:)

És azért ez még mindig másabb fájdalom, mint a fogfájás.

Talán már csak pár nap és végre az emlékét is elfelejthetem ennek a fogas mizériának. Holnapra szabadnapot kérek, mert muszáj lenne pihennem, hogy gyorsabban helyrejöjjek... Na meg, a weboldalnál is pótolnom kell a kiesésemet, hiszen mindjárt élesedünk és még pár apróságot muszáj megcsinálni.

Hát ezek vannak mostanában.

Nem, nem vesztem el és nem sirtánkozok az élet nagy dolgain....nem is érek rá.

Úgy alakult, hogy webdesinger lettem.:) Majd írok bővebben is erről, ha elkészültem a dolgaimmal.

Imádom, ha pörög az élet!!!

Fáradt vagyok.

DE! A héten ma dolgoztam utoljára, a netes melóim felén túl vagyok, itthon a lakás úgyahogy rendben, kezdek hozzászokni ahhoz, hogy a lányom a dackorszakát éli (nem tudom, hogy azért, mert csodamódon kötélidegeim lettek vagy azért, mert már egy ép idegszálam sincs....), és bár esküdni nem mertem volna rá, de a megérzéseim bejöttek: B.írt....

Iszonyú fáradt vagyok...

Elérkeztünk az év végéhez.

És nagyon úgy tűnik, hogy a B-vel való huzavona végéhez is. Délben beszélgettünk a facebook nevű csodás kreálmányon keresztül. Jobb lett volna személyesen, de hát ez maradt.:(

Már napok óta agyaltam azon, hogy ezt be kell fejezni, mert nincs értelme egy újabb csalódásnak. Beszélgetés közben megadta a frissen indult blogjának címét, amit végigolvasva, jól döntöttem. Jól gondoltam, hogy ez az elköltözés csak ideiglenes, hogy elgondolkodjon a továbbiakról.

És nem leszek az a nő, akivel ezt a kis időt végighancúrozza, majd hazaköltözik és ennyi volt. Nekem nincs erre szükségem...

Viszont az érdekes volt, hogy ezt el is mondta. Hogy csak szexet akar, mert az jó volt velem, de többet ne várjak. És hogy nem akar megbántani meg bonyodalmat okozni az életemben, stb.

Erre csak annyit mondtam, hogy keressen olyat, aki nem ilyen problémás, mint én. Ígérte, hogy így lesz.

Miután kiléptem a beszélgetésből, elég furcsa érzés kerített hatalmába. A végtelen szeretet. Rájöttem, hogy szeretem ezt az embert. Nagyon szeretem.

Igencsak küzdenem kellett, hogy ne lépjek vissza és mentsem a menthetőt. De ha most nem fejezem ezt be, csak rosszabb lesz. Nem követhetem el újra ugyanazt a hibát. Nem szabad...

Most már jobban érzem magam egy kicsit. Igaz, hogy az év utolsó napján egyedül gubbasztok a laptopom mellett, mert Apa dolgozik. Lánykám nagy nehezen elaludt,a háttérben idétlen TV műsor zörög, a konyhában meg vár egy fél üveg pezsgő...el is tüntetem szerintem. Aztán meg alszom egy nagyot.

Kijelenthetem, hogy ennyi volt.

A blogot továbbra is írom majd, már kezdtem hozzászokni.:) Mégse a falnak beszéljek már...és bár főleg a B-vel való dolgokról írtam eddig, hát ezután is lesz témám gondolom.

Ezúton kívánok minden kedves olvasómnak nagyon boldog új évet!

(hehh, az rám is rám férne...)

B. tegnap óta üzenetekkel bombáz. Azt gyanítom, igazat mondhatott arról, hogy elköltözött otthonról...

Reggel dolgoztam, de úgy félpercenként smst kaptam tőle. Meló után menjek el hozzá, ha akarom, eljön értem, vagy akár este is jó neki, bla-bla-bla...

Nem tudom, hogy mit tegyek. Azt hittem tudom kezelni a helyzetet, de már nem vagyok biztos benne. Most, hogy részéről akadálymentes lenne egy kapcsolat, félek, hogy nem tudnám kordában tartani az érzelmeimet. És nem akarom újra átélni azt, amit régen... A barátnőm is mondta, ne legyek buta... Ő nap mint nap látta a szenvedésemet és igaza van. Pokoli időszak volt az. Nem akarom újra átélni.

Igaz, most kevesebbet veszítenék, mint akkor (vagy mégsem?), de akkor sem.

Szeretném megkérdezni tőle, hogy mit akar, mit vár tőlem.

De tudom, hogy nem kapnék értelmes választ.

Ugyanakkor szeretném úgy igazából átölelni, szeretném újra átélni azt a boldogságot...de félek...nagyon félek...

Hát nem volt semmi az elmúlt 1 hét...pörgés ezerrel...de élveztem.:)

Hétfő és kedd reggel meló, onnan hazaesve nagytakarítás meg bevásárlás meg ajándékkergetés... De azért kedd este összeröffentünk barátnőmmel, lehúztunk a kocsmába beszélgetni, iszogatni, kikapcsolódni. De hogy ne legyen már felhőtlen a dolog, volt egy kis összetűzésem a pultossal, emiatt a főnökömmel is...nem is akarok beszélni róla, fel lett fújva az egész...de most már elsimultak a dolgok. De ott akkor úgy éreztem, hogy rögvest felmondok.

De mivel nem így lett, mentem csütörtök délután melózni...vagyis 12-től estig...semmi de semmi kedvem nem volt....névnapi buli volt és esélyes volt, hogy tovább kell maradnom 9-nél, de szerencsére nem így lett. Kipucolkodtam rendesen, mert ezt kérte az ünnepelt törzsvendég...amikor elkészültem és belenéztem a tükörbe, rögtön jobb kedvem lett. Iszonyat jól néztem ki.:) Régen láttam magam ilyennek...és ez felspanolt. Gyorsan lepörgött a délután odabent, hazaestem, másnap karácsony.

Jól sikerült az ünnep, békés volt és meghitt. Kiscsaj odavolt az ajándékokért, jól sikerültek a kaják meg a sütik is. Tegnap meg hirtelen felindulásból családostul felmentünk Pestre, ott is jól éreztük magunkat. Apa nagyon meglepett ezzel a húzásával...hiszen mindig lusta, sosincs kedve semmihez, mindenre sajnálja a pénzt...nem is tudom, mi történt vele...

Mára viszont elszállt minden ünnepi hangulatom. Azt hiszem, most jön ki rajtam az elmúlt időszak feszültsége. Elfáradtam.

B. persze nem tűnt el. Jönnek a levelek meg üzenetek, hogy menjek megnézni az albiját. Meg hogy mikor találkozunk már. Ma meg egy depis levél...hogy holnaptól már egyedül lesz és nincs senkije és mittomén...

Már nem azért, de ha elcuccolt otthonról, akkor miért csak holnaptól lesz egyedül? Akkor már múlt héten is egyedül volt...he-he-he, még jó, hogy nem hittem el ezt a költözősdit...

Egyébként abszolút megértem, hogy szarul van. Pontosan 3 éve én is ugyanilyen szarul voltam. A (most már volt) férjem december elején költözött el tőlem, a melóhelyemen kényszerszabit kaptam, egyedül voltam és iszonyat magányos. B. akkor dobott ki éppen, mert megszületett a fia. Életem legrosszabb karácsonya volt. De megfogadtam, hogy nem lesz több olyan, ha fene fenét eszik, akkor sem.

És bár úgy éreztem, hogy egyedül vagyok, sosem voltam egyedül. Valaki mindig felhívott vagy rámnyitotta az ajtót...én taszítottam az embereket.

Aztán persze, eljött a január, beindult a meló, visszajött B. is. Mindig így van ez...

Na, szumma szummárum, visszatértem, itt vagyok, megvagyok és kösz, jól vagyok.:)

Hogy mi lesz ezután?

Na majd meglátjuk...

Egyelőre bejglit eszek, pihenek és a családommal élvezem az év utolsó napjait.

Hősünk állítólag elcuccolt hazulról a hétvégén.

Nem tudok hinni neki. Egyszerűen nem megy.

A múlt héten nem nagyon beszéltünk, hol azt kérte, hagyjam egyedül egy kicsit, hol meg kíván...gondoltam, nem kommentálom ezeket a leveleket...azt se tudja, mit akar.

Meg egyébként is...belefáradtam a dolgokba. A meló, a gyerek, a családi dolgok, a netes munkám, jön a karácsony és sehogy sem állok...

Aztán jön egy üzi, beköltözött az albiba és még mittomén milyen bútorokat kell beszereznie és nézzem már meg valamikor, hogy hol is lakik.

Na pont erre van most idegzetem. Egyébként sem hiszem el. Lehet, hogy igazat mond, végülis, miért hazudna? De annyira kamus az ürge, hogy már nem tudom.

Ezen agyaltam ma reggel meló közben (ott legalább volt időm gondolkodni, itthon ez luxus, csak teszem a dolgom, mint egy gép), de nem jutok előrébb ebben a témában.

Semmit nem érzek B. iránt. Az égegyadta világon semmit.

Hidegen hagy a szar helyzete is.

Őt sem érdekelte annak idején, hogy velem mi volt, pedig még köze is volt hozzá rendesen.

Mindegy, nem is akarok most ezzel foglalkozni.

Készülökaz ünnepekre és a családomra koncentrálok. Ők legalább megérdemlik és értékelik az erőfeszítéseimet.

Nem értem én már ezt egészet...

B. egész héten rám se bagózott, valami szerdát emlegetett, de aztán ennyi.

Erre most jön egy levél, hogy hogy vagyok, van-e itthon valami változás szex téren és egyébként meg dec. 27-tel költözik otthonról és tudok-e valami jó albit...

Ááááááááááááááááááááááááá!!!!!!!!!!!!

Felidegelt egy kicsit.

Ha lenne egy ajtó a kezem ügyében, tuti rávágnám most. :S

Gonosz voltam...

Próbára tettem B-t...

Írtam neki egy mailt, két szó volt mindössze: költözzünk össze!

Meg mertem volna esküdni a reakcióra...első körben be is jött. Jött a válasz: mi történt?

Írom neki: semmi, na mit mondasz?

Pár óra múlva jött a bővebb válasz. Na ezen nagyon meglepődtem. Igazából nem is hittem, hogy visszaír. Vagy ha igen, akor odakamuzik valami hülyeséget.

Bár, lehet, hogy ez is kamu volt, de a szavaiból áradó kedvesség...nem erre számítottam. Szépen taglalta, hogy ez egyelőre nem jöhet szóba, mert így is egy szemétnek tartja mindenki, hogy önzőségből elhagyja a családját és biztos van valakije, aki miatt megszédült...meg hogy most ügyesen kell csinálnia mindent, mert nem akar pénz nélkül kijönni a házasságából, hiszen annyi munkája van benne, no meg az új életéhez kell a pénz....bla-bla-bla.

Nem mindent hiszek el ebből az egészből, de azt már díjazom, hogy bevallotta, anyagi érdekek is vezérlik most.:) Ezt sosem gondoltam volna...régen ezeket mélyen elhallgatta, pedig akkor is egyértelmű volt.:)

Azért volt egy mondata, ami egy kicsit bemart. Hogy ebben a nehéz időszakban egyedüllétre van szüksége...akkor meg minek legyeskedik itt körülöttem? Az alkalmi szex nem éppen egyedüllét...

Azért kíváncsi lennék, hogy mit érez velem kapcsolatban. Az együtt töltött pár hónapunk alatt iszonyatosan sok mindenen mentünk keresztül, rengeteg emlékünk van azokról az időkről.

Annyira boldogok voltunk....élveztük az életet, az együtt töltött lopott perceket, és egymást.:) Ha visszaforgathatnám az idő kerekét, akkor sem hagynám ki. Annyi mindent kaptam tőle, amit talán mástól egy életen át sem.

De talán pont ezért veszélyes most ez az egész - nekem. Nem akarom, hogy a régi dolgok vezessenek, nem akarok a múltban élni. Mindketten változtunk azóta. Főleg én. Nem feltétlenül arra van szükségem most, mint akkor.

Mi van, ha az új B. nem jön be? Mi van, ha ő nem kér a mostani énemből?

És mi van, ha...???

Minek ennyi "mi van, ha"??

Unom a sok "ha"-t!! Utálom!!

Most másra koncentrálok.

Szereztem magamnak munkát. Nem egy álommeló, de kezdetnek, pici gyerek mellett pont jó. Egy kocsmában fogok dolgozni, egyelőre heti 2 nap reggel pár órát. Aztán lehet hétvégén is hosszabb műszakot vállalni.

Jót fog tenni.

Kikapcsolódok, emberek között leszek, talán egy kicsit az önbizalmam is megerősödik (hiszen a kocsmáros lányokba mindig mindenki szerelmes...főleg, ha van elég pia...). Nem is annyira a pénz miatt. Hanem mert meghülyülök itthon.

Túl sokat agyalok, ahelyett, hogy cselekednék...

Holnap reggel kezdek.

Kicsit izgulok. 3 éve nem volt a kezemben sörnyitó...bezzeg cumisüveg...

Hát ez van. Megtettem az első lépést az új életem felé.:)

Itt volt B.

Hívtam és jött.

Bevezető panaszkodás, asszony ócsárolása, szex, még egy kis panaszkodás majd ment is.

Üres vagyok.

Semmi, de semmi érzelem nem volt bennem.

Még csak nem is élveztem.

Kicsit fájt is.

Kész vagyok...

Mi van velem?! Mit hittem? Hogy a régi szép emlékekből összerakott, idealizált B. kép tényleg megvalósul?

Jesszum, mennyire hülye vagyok!

Eltelt 3 év azóta...sokat változtunk, ő is, én is. Az utunk újra kereszteződött, de nem egy irányba megy tovább. Minek erőltetni ezt az egészet?

Nem tudom, mi a baj velem. Végig feszengtem, görcsöltem, aggódtam. Próbáltam érzelmeket előhívni magamból, de nem ment.

Hányszor elképzeltem, lejátszottam magamban, hogy hogy is lesz majd...hülye, naiv vízöntő vagyok, nincs mese. Megtanulhatnám végre, hogy az álmok léteznek, csak nem nekem. Én egyszerűen képtelen vagyok harcolni az álmaimért, a vágyaimért. Túlontúl félek a magánytól, a szegénységtől, a csalódástól. Ezért inkább nem is álmodom...

Igen, napellenforgó vagyok...szörnyű vagyok...

Bajban vagyok...

Eddig a szajha énem volt erősebb...engedtem a csábításnak és B.-nek...

Az utóbbi pár napban viszont a háziasszonyi énem kezd feltámadni... Apa rákapcsolt és sokkal kedvesebb, figyelmesebb mostanában...mintha érezné... Hétvégén volt megint egy komolyabb beszélgetésünk, elmondta, hogy eddig csak miattam döntött a pszichológus mellett, most viszont már ő akar menni, mert szeretné megoldani a problémáit, szeretne boldoggá tenni minket...

Szombaton a nagy ebédkészítés közben néha-néha bekukkantottam a szobába rájuk. Olyan édesen játszottak a gyerkőccel...olyan meghitt volt az egész. Titokban meg is könnyeztem...

Vasárnap feldíszítettük a lakást, karácsonyi fények, ablakdíszek...most olyan nyugodt és szeretetteljes az otthonunk.:) Jó ez a lebegés, ez a béke, ez a családi idill.:)

És ebbe zavart bele B. az utóbbi pár húzásával. Jöttek a levelek, hogy megmondta az asszonynak, hogy változzon meg vagy ennek vége. Hogy ő újra a régi: határozott, kívánatos és tisztában van a dolgaival. És hogy jönne dugni...mert bár a melóhelyén is lenne, akit szívesen ágyba vinne, de inkább mégsem teszi...

De nem akarok...nem akarok kiszakadni ebből a lebegő érzésből. Most ebből táplálkozom, építgetem a lelkemet...a gyerekkel is türelmesebb és megértőbb vagyok, olyan jó most ez!

Megírtam B.-nek, hogy most nem jön be ez a nyomulás, amit elkezdett és örülök, hogy összeszedte magát, de nekem ennél több idő kell, én nem tudom 2 nap alatt helyretenni az évek során felszaporodott dolgaimat.

Természetesen besértődött és jött a jól ismert "légy jó" szöveg...

Na most mit csináljak????

Na hát túl is vagyunk ezen a "nagy" beszélgetésen...

Nem is tudom, mit mondjak.

Büszke vagyok magamra.:) Tényleg változtam az évek alatt...végig hűvös tudtam maradni. Reálisan álltam a dolgokhoz.

Hiszen nézzük a tényeket. B. 37 éves, jó állása van, háza, kocsija, családja. Attól, hogy a házassága megromlott, még nem kell elhagynia a családját, a felesége felajánlotta a nyitott kapcsolatot. Ki az a hülye, aki eldobná élete munkáját csak úgy? Főleg B. Inkább lakik külön szobában és tart szeretőt, minthogy újra kezdje az életét...az ő helyében én sem tenném.:)

Akkor meg mit polírozzam magam?? Pont én, akinek se lakása, se kocsija...semmim sincs, önmagamon és a lányomon kívül. Húú, micsoda lehetőség vagyok, mi?? Nem is értem, miért keres fel újra meg újra...

Tény, hogy amit én adnék ennek az ürgének, az nem pénzben mérhető. Tele vagyok szeretettel, törődéssel...nem vagyok féltékeny típus, nem vagyok nyomozós sem... Hagyom a másika felet élni, megadom azt a szabadságot, amire szüksége van.

Azt mondja, az hiányzik neki, hogy valaki szeresse, hogy átölelje és mellette álljon jóban-rosszban. Igen, én ez a típus vagyok - ő is tudja... Mit fényezzem magam? Mit kínálgassam magam?

Ha kellek, kellek, ha nem, nem.

Én csak ülök azon a padon, ahová befészkeltem magam. És a beszélgetésünk alatt is csak ültem és figyeltem.

Úgy érzem, jelen helyzetben ez a legokosabb, amit tehetek.

Idézem:

"Bocsi, a múltkor hülye és bunkó voltam. Átugorhatok ma, beszélgetni. Puszi."

Na, erre kíváncsi leszek...:):):)

B. egy hete nem jelentkezett...

C'est la vie!!

Hogy mi van most bennem kedves Nailed?

Kavarognak a dolgok a fejemben rendesen... Hoznom kell egy döntést, egy olyan döntés, amiből nincs visszaút és több embert érint.

A kérdés az, hogy hogyan tovább?

Mind B-vel kapcsolatban, mind a családommal kapcsolatban.

Apával tegnap elbeszélgettem....adtam neki egy utolsó lehetőséget a változásra. Tudom, hogy kutyából nem lesz szalonna...és nem is várok csodát. De a saját lelkem megnyugtatása érdekében muszáj volt ezt megtennem.

Megígértem neki, hogy segítek, amiben tudok. De igazából még mindig nem tudom, hogy kérhetek-e bármit is tőle? Kérhetem-e azt, hogy a kedvemért olyan legyen, amilyen egyébként sosem lenne?

Azt mondta, neki az a vágya, hogy családapa legyen, velünk/nekünk. Ez a hegy csúcsa. De hogy milyen úton megyünk fel erre a hegyre, fogalmam sincs. Egyelőre külső változásokat kértem, hátha az majd segít a belsőkben is...

Elmondtam neki, hogy kiábrándultam belőle, hogy elmúltak az érzéseim és nem szeretem már úgy, ahogy "kellene". Hogy ez inkább barátság, mint élettársi kapcsolat. Én pedig boldog ember akarok lenni, nem egy megalkuvó, kiégett és magányos nő.

Megígért fűt-fát...meglátjuk. Róla legalább tudom, hogy meg fogja próbálni...és ha nem is jön össze, legalább mindketten elmondhatjuk, hogy mindent megtettünk az ügyünk érdekében.

Az, hogy addig mi lesz? Nem tudom... Hogy B. belefér-e ebbe a szituba? Nem tudom. Az együttlétünk után kivirágoztam, és az agyam szabta határokon belül boldog voltam... És szeretném újra meg újra átélni azokat a perceket.

Pár levelet váltottunk azóta, amiben elmesélte, hogy új szállást és munkát keres, mert úgy érzi, esélytelen, hogy a házasságát helyrehozzák. Ezzel kapcsolatban is kettős érzéseim vannak...szeretném, ha elköltözne onnan és engem választana...ugyanakkor nem akarok ismét menekülni valakinek a karjaiba...szerettem volna a döntésemet úgy meghozni, hogy őt ne vegyem figyelembe.

Folyton rá gondolok...és újra érezni akarom őt. De félek, hogy ha folytatjuk, amit elkezdtünk, akkor nem fogok tudni segíteni apának...akkor meg minek is belekezdeni?

De mi van, ha B. tényleg az enyém???

Nyugton kellene maradnom azon a padon....de olyan nehéz...

Boszi barátnőm szerint, ami az enyém, azt megkapom.

És mindenkinek van egy másik fele...

Nem kell keresni sem, egyszerűen csak leülsz egy padra és vársz.

Én már régóta érzem, hogy B. az enyém. Megfogtam, de folyton kicsúszik a kezemből... Amikor először megláttam, már akkor tudtam: ez a pasi az enyém.

Pontosan olyan, mint én. Ismerem a lelkét. Ismerem a gondolatait. Ismerem a reakcióit.

Talán ezért talál vissza hozzám mindig.

De nem agyalok most ezen.

Csak leülök egy padra és várok. Ha tévedek, kiderül...

B. itt volt.

Panaszkodott. Úgy néz ki, elhagyja a családját.

Szeretkeztünk.

Majd sietve távozott, mert a gyerkőc felébredt.

Most ürességet érzek.

Azt hittem, valami világrengető érzés lesz újra férfival lenni.

Tévedtem.

Kicsit zavarban vagyok, úgy érzem magam, mint egy szűzlány.

Most nem akarok agyalni.

Teszem a dolgom tovább. Per pillanat jobbat nem tudok.

Szakad az eső...

Rúzsa Magdit hallgatom...esős reggel megint rád talált...

Alig látom a klaviatúrát olyan sötét van...

B.-től jött egy levél. Taglalja, hogy mennyire elege van az otthoni dolgokból, abból, hogy piszkálják, cseszegetik...már beszélgetni sincs kedve...

Úgy megölelném. Biztos az eső teszi...

Én pár napja elkezdtem tornázni. És egy lájtos diétára is befizettem.:) Vissza akarom szerezni a régi alakomat. Tudom, hogy akkor jobban fogom magam érezni.

Még hallom a bébiőrben a lányom dumáját...ha elaludt, ismét nekivesekedek az ugribugrinak.

Jól esik. Felszabadít a mozgás. Olyankor nem jár az agyam. Olyankor nem nyomasztanak a gondjaim. Kiadom a feszkót. Ennyi jár.:)