Bajban vagyok...

Eddig a szajha énem volt erősebb...engedtem a csábításnak és B.-nek...

Az utóbbi pár napban viszont a háziasszonyi énem kezd feltámadni... Apa rákapcsolt és sokkal kedvesebb, figyelmesebb mostanában...mintha érezné... Hétvégén volt megint egy komolyabb beszélgetésünk, elmondta, hogy eddig csak miattam döntött a pszichológus mellett, most viszont már ő akar menni, mert szeretné megoldani a problémáit, szeretne boldoggá tenni minket...

Szombaton a nagy ebédkészítés közben néha-néha bekukkantottam a szobába rájuk. Olyan édesen játszottak a gyerkőccel...olyan meghitt volt az egész. Titokban meg is könnyeztem...

Vasárnap feldíszítettük a lakást, karácsonyi fények, ablakdíszek...most olyan nyugodt és szeretetteljes az otthonunk.:) Jó ez a lebegés, ez a béke, ez a családi idill.:)

És ebbe zavart bele B. az utóbbi pár húzásával. Jöttek a levelek, hogy megmondta az asszonynak, hogy változzon meg vagy ennek vége. Hogy ő újra a régi: határozott, kívánatos és tisztában van a dolgaival. És hogy jönne dugni...mert bár a melóhelyén is lenne, akit szívesen ágyba vinne, de inkább mégsem teszi...

De nem akarok...nem akarok kiszakadni ebből a lebegő érzésből. Most ebből táplálkozom, építgetem a lelkemet...a gyerekkel is türelmesebb és megértőbb vagyok, olyan jó most ez!

Megírtam B.-nek, hogy most nem jön be ez a nyomulás, amit elkezdett és örülök, hogy összeszedte magát, de nekem ennél több idő kell, én nem tudom 2 nap alatt helyretenni az évek során felszaporodott dolgaimat.

Természetesen besértődött és jött a jól ismert "légy jó" szöveg...

Na most mit csináljak????