Elérkeztünk az év végéhez.

És nagyon úgy tűnik, hogy a B-vel való huzavona végéhez is. Délben beszélgettünk a facebook nevű csodás kreálmányon keresztül. Jobb lett volna személyesen, de hát ez maradt.:(

Már napok óta agyaltam azon, hogy ezt be kell fejezni, mert nincs értelme egy újabb csalódásnak. Beszélgetés közben megadta a frissen indult blogjának címét, amit végigolvasva, jól döntöttem. Jól gondoltam, hogy ez az elköltözés csak ideiglenes, hogy elgondolkodjon a továbbiakról.

És nem leszek az a nő, akivel ezt a kis időt végighancúrozza, majd hazaköltözik és ennyi volt. Nekem nincs erre szükségem...

Viszont az érdekes volt, hogy ezt el is mondta. Hogy csak szexet akar, mert az jó volt velem, de többet ne várjak. És hogy nem akar megbántani meg bonyodalmat okozni az életemben, stb.

Erre csak annyit mondtam, hogy keressen olyat, aki nem ilyen problémás, mint én. Ígérte, hogy így lesz.

Miután kiléptem a beszélgetésből, elég furcsa érzés kerített hatalmába. A végtelen szeretet. Rájöttem, hogy szeretem ezt az embert. Nagyon szeretem.

Igencsak küzdenem kellett, hogy ne lépjek vissza és mentsem a menthetőt. De ha most nem fejezem ezt be, csak rosszabb lesz. Nem követhetem el újra ugyanazt a hibát. Nem szabad...

Most már jobban érzem magam egy kicsit. Igaz, hogy az év utolsó napján egyedül gubbasztok a laptopom mellett, mert Apa dolgozik. Lánykám nagy nehezen elaludt,a háttérben idétlen TV műsor zörög, a konyhában meg vár egy fél üveg pezsgő...el is tüntetem szerintem. Aztán meg alszom egy nagyot.

Kijelenthetem, hogy ennyi volt.

A blogot továbbra is írom majd, már kezdtem hozzászokni.:) Mégse a falnak beszéljek már...és bár főleg a B-vel való dolgokról írtam eddig, hát ezután is lesz témám gondolom.

Ezúton kívánok minden kedves olvasómnak nagyon boldog új évet!

(hehh, az rám is rám férne...)