Hősünk állítólag elcuccolt hazulról a hétvégén.

Nem tudok hinni neki. Egyszerűen nem megy.

A múlt héten nem nagyon beszéltünk, hol azt kérte, hagyjam egyedül egy kicsit, hol meg kíván...gondoltam, nem kommentálom ezeket a leveleket...azt se tudja, mit akar.

Meg egyébként is...belefáradtam a dolgokba. A meló, a gyerek, a családi dolgok, a netes munkám, jön a karácsony és sehogy sem állok...

Aztán jön egy üzi, beköltözött az albiba és még mittomén milyen bútorokat kell beszereznie és nézzem már meg valamikor, hogy hol is lakik.

Na pont erre van most idegzetem. Egyébként sem hiszem el. Lehet, hogy igazat mond, végülis, miért hazudna? De annyira kamus az ürge, hogy már nem tudom.

Ezen agyaltam ma reggel meló közben (ott legalább volt időm gondolkodni, itthon ez luxus, csak teszem a dolgom, mint egy gép), de nem jutok előrébb ebben a témában.

Semmit nem érzek B. iránt. Az égegyadta világon semmit.

Hidegen hagy a szar helyzete is.

Őt sem érdekelte annak idején, hogy velem mi volt, pedig még köze is volt hozzá rendesen.

Mindegy, nem is akarok most ezzel foglalkozni.

Készülökaz ünnepekre és a családomra koncentrálok. Ők legalább megérdemlik és értékelik az erőfeszítéseimet.