Gonosz voltam...

Próbára tettem B-t...

Írtam neki egy mailt, két szó volt mindössze: költözzünk össze!

Meg mertem volna esküdni a reakcióra...első körben be is jött. Jött a válasz: mi történt?

Írom neki: semmi, na mit mondasz?

Pár óra múlva jött a bővebb válasz. Na ezen nagyon meglepődtem. Igazából nem is hittem, hogy visszaír. Vagy ha igen, akor odakamuzik valami hülyeséget.

Bár, lehet, hogy ez is kamu volt, de a szavaiból áradó kedvesség...nem erre számítottam. Szépen taglalta, hogy ez egyelőre nem jöhet szóba, mert így is egy szemétnek tartja mindenki, hogy önzőségből elhagyja a családját és biztos van valakije, aki miatt megszédült...meg hogy most ügyesen kell csinálnia mindent, mert nem akar pénz nélkül kijönni a házasságából, hiszen annyi munkája van benne, no meg az új életéhez kell a pénz....bla-bla-bla.

Nem mindent hiszek el ebből az egészből, de azt már díjazom, hogy bevallotta, anyagi érdekek is vezérlik most.:) Ezt sosem gondoltam volna...régen ezeket mélyen elhallgatta, pedig akkor is egyértelmű volt.:)

Azért volt egy mondata, ami egy kicsit bemart. Hogy ebben a nehéz időszakban egyedüllétre van szüksége...akkor meg minek legyeskedik itt körülöttem? Az alkalmi szex nem éppen egyedüllét...

Azért kíváncsi lennék, hogy mit érez velem kapcsolatban. Az együtt töltött pár hónapunk alatt iszonyatosan sok mindenen mentünk keresztül, rengeteg emlékünk van azokról az időkről.

Annyira boldogok voltunk....élveztük az életet, az együtt töltött lopott perceket, és egymást.:) Ha visszaforgathatnám az idő kerekét, akkor sem hagynám ki. Annyi mindent kaptam tőle, amit talán mástól egy életen át sem.

De talán pont ezért veszélyes most ez az egész - nekem. Nem akarom, hogy a régi dolgok vezessenek, nem akarok a múltban élni. Mindketten változtunk azóta. Főleg én. Nem feltétlenül arra van szükségem most, mint akkor.

Mi van, ha az új B. nem jön be? Mi van, ha ő nem kér a mostani énemből?

És mi van, ha...???

Minek ennyi "mi van, ha"??

Unom a sok "ha"-t!! Utálom!!

Most másra koncentrálok.

Szereztem magamnak munkát. Nem egy álommeló, de kezdetnek, pici gyerek mellett pont jó. Egy kocsmában fogok dolgozni, egyelőre heti 2 nap reggel pár órát. Aztán lehet hétvégén is hosszabb műszakot vállalni.

Jót fog tenni.

Kikapcsolódok, emberek között leszek, talán egy kicsit az önbizalmam is megerősödik (hiszen a kocsmáros lányokba mindig mindenki szerelmes...főleg, ha van elég pia...). Nem is annyira a pénz miatt. Hanem mert meghülyülök itthon.

Túl sokat agyalok, ahelyett, hogy cselekednék...

Holnap reggel kezdek.

Kicsit izgulok. 3 éve nem volt a kezemben sörnyitó...bezzeg cumisüveg...

Hát ez van. Megtettem az első lépést az új életem felé.:)