Hát nem volt semmi az elmúlt 1 hét...pörgés ezerrel...de élveztem.:)
Hétfő és kedd reggel meló, onnan hazaesve nagytakarítás meg bevásárlás meg ajándékkergetés... De azért kedd este összeröffentünk barátnőmmel, lehúztunk a kocsmába beszélgetni, iszogatni, kikapcsolódni. De hogy ne legyen már felhőtlen a dolog, volt egy kis összetűzésem a pultossal, emiatt a főnökömmel is...nem is akarok beszélni róla, fel lett fújva az egész...de most már elsimultak a dolgok. De ott akkor úgy éreztem, hogy rögvest felmondok.
De mivel nem így lett, mentem csütörtök délután melózni...vagyis 12-től estig...semmi de semmi kedvem nem volt....névnapi buli volt és esélyes volt, hogy tovább kell maradnom 9-nél, de szerencsére nem így lett. Kipucolkodtam rendesen, mert ezt kérte az ünnepelt törzsvendég...amikor elkészültem és belenéztem a tükörbe, rögtön jobb kedvem lett. Iszonyat jól néztem ki.:) Régen láttam magam ilyennek...és ez felspanolt. Gyorsan lepörgött a délután odabent, hazaestem, másnap karácsony.
Jól sikerült az ünnep, békés volt és meghitt. Kiscsaj odavolt az ajándékokért, jól sikerültek a kaják meg a sütik is. Tegnap meg hirtelen felindulásból családostul felmentünk Pestre, ott is jól éreztük magunkat. Apa nagyon meglepett ezzel a húzásával...hiszen mindig lusta, sosincs kedve semmihez, mindenre sajnálja a pénzt...nem is tudom, mi történt vele...
Mára viszont elszállt minden ünnepi hangulatom. Azt hiszem, most jön ki rajtam az elmúlt időszak feszültsége. Elfáradtam.
B. persze nem tűnt el. Jönnek a levelek meg üzenetek, hogy menjek megnézni az albiját. Meg hogy mikor találkozunk már. Ma meg egy depis levél...hogy holnaptól már egyedül lesz és nincs senkije és mittomén...
Már nem azért, de ha elcuccolt otthonról, akkor miért csak holnaptól lesz egyedül? Akkor már múlt héten is egyedül volt...he-he-he, még jó, hogy nem hittem el ezt a költözősdit...
Egyébként abszolút megértem, hogy szarul van. Pontosan 3 éve én is ugyanilyen szarul voltam. A (most már volt) férjem december elején költözött el tőlem, a melóhelyemen kényszerszabit kaptam, egyedül voltam és iszonyat magányos. B. akkor dobott ki éppen, mert megszületett a fia. Életem legrosszabb karácsonya volt. De megfogadtam, hogy nem lesz több olyan, ha fene fenét eszik, akkor sem.
És bár úgy éreztem, hogy egyedül vagyok, sosem voltam egyedül. Valaki mindig felhívott vagy rámnyitotta az ajtót...én taszítottam az embereket.
Aztán persze, eljött a január, beindult a meló, visszajött B. is. Mindig így van ez...
Na, szumma szummárum, visszatértem, itt vagyok, megvagyok és kösz, jól vagyok.:)
Hogy mi lesz ezután?
Na majd meglátjuk...
Egyelőre bejglit eszek, pihenek és a családommal élvezem az év utolsó napjait.
