B. tegnap óta üzenetekkel bombáz. Azt gyanítom, igazat mondhatott arról, hogy elköltözött otthonról...

Reggel dolgoztam, de úgy félpercenként smst kaptam tőle. Meló után menjek el hozzá, ha akarom, eljön értem, vagy akár este is jó neki, bla-bla-bla...

Nem tudom, hogy mit tegyek. Azt hittem tudom kezelni a helyzetet, de már nem vagyok biztos benne. Most, hogy részéről akadálymentes lenne egy kapcsolat, félek, hogy nem tudnám kordában tartani az érzelmeimet. És nem akarom újra átélni azt, amit régen... A barátnőm is mondta, ne legyek buta... Ő nap mint nap látta a szenvedésemet és igaza van. Pokoli időszak volt az. Nem akarom újra átélni.

Igaz, most kevesebbet veszítenék, mint akkor (vagy mégsem?), de akkor sem.

Szeretném megkérdezni tőle, hogy mit akar, mit vár tőlem.

De tudom, hogy nem kapnék értelmes választ.

Ugyanakkor szeretném úgy igazából átölelni, szeretném újra átélni azt a boldogságot...de félek...nagyon félek...