Hogy mi van most bennem kedves Nailed?

Kavarognak a dolgok a fejemben rendesen... Hoznom kell egy döntést, egy olyan döntés, amiből nincs visszaút és több embert érint.

A kérdés az, hogy hogyan tovább?

Mind B-vel kapcsolatban, mind a családommal kapcsolatban.

Apával tegnap elbeszélgettem....adtam neki egy utolsó lehetőséget a változásra. Tudom, hogy kutyából nem lesz szalonna...és nem is várok csodát. De a saját lelkem megnyugtatása érdekében muszáj volt ezt megtennem.

Megígértem neki, hogy segítek, amiben tudok. De igazából még mindig nem tudom, hogy kérhetek-e bármit is tőle? Kérhetem-e azt, hogy a kedvemért olyan legyen, amilyen egyébként sosem lenne?

Azt mondta, neki az a vágya, hogy családapa legyen, velünk/nekünk. Ez a hegy csúcsa. De hogy milyen úton megyünk fel erre a hegyre, fogalmam sincs. Egyelőre külső változásokat kértem, hátha az majd segít a belsőkben is...

Elmondtam neki, hogy kiábrándultam belőle, hogy elmúltak az érzéseim és nem szeretem már úgy, ahogy "kellene". Hogy ez inkább barátság, mint élettársi kapcsolat. Én pedig boldog ember akarok lenni, nem egy megalkuvó, kiégett és magányos nő.

Megígért fűt-fát...meglátjuk. Róla legalább tudom, hogy meg fogja próbálni...és ha nem is jön össze, legalább mindketten elmondhatjuk, hogy mindent megtettünk az ügyünk érdekében.

Az, hogy addig mi lesz? Nem tudom... Hogy B. belefér-e ebbe a szituba? Nem tudom. Az együttlétünk után kivirágoztam, és az agyam szabta határokon belül boldog voltam... És szeretném újra meg újra átélni azokat a perceket.

Pár levelet váltottunk azóta, amiben elmesélte, hogy új szállást és munkát keres, mert úgy érzi, esélytelen, hogy a házasságát helyrehozzák. Ezzel kapcsolatban is kettős érzéseim vannak...szeretném, ha elköltözne onnan és engem választana...ugyanakkor nem akarok ismét menekülni valakinek a karjaiba...szerettem volna a döntésemet úgy meghozni, hogy őt ne vegyem figyelembe.

Folyton rá gondolok...és újra érezni akarom őt. De félek, hogy ha folytatjuk, amit elkezdtünk, akkor nem fogok tudni segíteni apának...akkor meg minek is belekezdeni?

De mi van, ha B. tényleg az enyém???

Nyugton kellene maradnom azon a padon....de olyan nehéz...