Igen-igen, tudom, nem vagyok normális....
Lemondtam a ma estét.
Egyszerűen képtelen vagyom megtenni. Akárhogy győzködöm magam, mindig ugyanaz a mondat zakatol az agyamban: nem éri meg, nem éri meg...
Tegnap este apával beszélgettünk. Megígérte, hogy elmegy pszichológushoz, mindent meg fog tenni azért, hogy ne veszítsen el minket.
Várjak????
