Mondhatom, hogy az életem gyökeresen megváltozott, mióta gyerekem van.

Az életem, nem én.

Pedig az életemet én élem és irányítom. Mégis valami megváltozott....mondanám, hogy bennem, de kutyából nem lesz szalonna.

Én most is az az akaratos, makacs, önfejű hangulatember vagyok, aki voltam. Ugyanaz az ember, aki ha megiszik 1-2 pohár finom vörösbort, akkor a csillagokat is leneveti az égről. A fogkrémes tubust is a közepén nyomom még mindig. És a reggeli első kávém és cigim a mai napig is szent és sérthetetlen.

Mégis elmegyek olyan dolgok mellett, amiket régebben ki nem hagytam volna....

Képes vagyok pár óra alvással létezni most már lassan 14 hónapja....

Megrémülök a belváros hangzavarától és a sok embertől...

Beszűkült és lelassult az életem.

A napjaim mindig ugyanarról szólnak. Házimunka, gyerekrendezés, séták, fürdetés, altatás. Néha a fél karomat odaadnám egy kis szabadidőért. Egy kis megváltásért. Egy kis "más"-ért.

Ettől függetlenül szeretek anya lenni. Lehetőséget kaptam, hogy egy kis ember életét jobbá tegyem. És így az én életem is jobb legyen.

Cserébe persze, mindig adni kell valamit. Így vesztettem el az alakomat és ezzel együtt a fél ruhatáramat, a szemem alatti karikák mára ráncokká mélyültek, és a gondolataim nagy része akörül forog, hogy mit főzzek ma, remélem, abban a 2 percben, amíg nem udok figyelni, a gyerek nem töri össze magát, hová kapjak, amíg a lány alszik, hányan lesznek a játszótéren délután, ha megyünk...

Tudom, mások örülnének, ha csak ennyi bajuk lenne. De minden ember más. Így a problémáink sem mérhetők össze. Mindenesetre ezek elég ragaszkodó problémák, nem lehet megoldani őket, makacsul visszajönnek minden áldott reggel...

Nem is siránkozni akarok.

Csak kitartani addig, amíg lehetőségem lesz újra kinyitni a saját kis világomat.

Amit aztán újra bezárok majd egy időre, mert az anyaság egyébként szuper dolog és kell egy kistesó.:)

Na mi ez, ha nem mókuskerék?

"Ahogy a folyó is ugyanaz marad, annak ellenére, hogy minden tulajdonsága minden pillanatban változik, mi is ugyanazok az individuumok maradunk, annak ellenére, hogy egyetlen pillanatra sem szünetelnek bennünk a változások."