Igen-igen, tudom, nem vagyok normális....Lemondtam a ma estét.Egyszerűen képtelen vagyom megtenni. Akárhogy győzködöm magam, mindig ugyanaz a mondat zakatol az agyamban: nem éri meg, nem éri meg...Tegnap este apával beszélgettünk. Megígérte, hogy elmegy pszichológushoz, mindent meg…

De az is lehet, hogy nem.Megadom magam.Péntekre találkát szervezünk B-vel. Még nem biztos, hogy összejön, de én máris úgy izgulok, mint egy kiskamasz az első randija előtt.Rengeteg kérdés van bennem...és őrült nagy félelem.Félek, hogy csalódom. Félek, hogy B. csalódik. Félek,…

Kezd egyre fontosabb lenni ez a blog nekem...ezért álltam neki kicsinosítgatni....csak ezt a lökött dumát kellene kiszednem a fejécből...de akkor jobb híján csak ez jutott eszembe...ez már az őrület határa... 

Érdekes álmom volt éjjel.Egyedül éltem egy kis házban, a szemközti házban meg egy szintén szingli pasi. Mindketten biciklivel jártunk mindenhová. (ennek persze semmi jelentősége....)Egy éjszakát töltöttünk együtt. Egy gyönyörű éjszakát.:) Aztán pár nap vívódás után…