Érdekes álmom volt éjjel.

Egyedül éltem egy kis házban, a szemközti házban meg egy szintén szingli pasi. Mindketten biciklivel jártunk mindenhová. (ennek persze semmi jelentősége....)

Egy éjszakát töltöttünk együtt. Egy gyönyörű éjszakát.:) Aztán pár nap vívódás után mindketten úgy döntöttünk, hogy inkább együtt mint egymás nélkül.

Nem ismerem az álombéli pasit. Az arcára nem emlékszem tisztán, de tudom, hogy nem ismerem. Viszont álmomban bevillant egy kép...egy autó...amit ismerek...még a rendszám is stimmelt...B...

Még mindig az álom hatása alatt vagyok. Ritkán van ez, de ha megtörténik, az általában jelez valamit. Nem tudom, hogy most mi lesz, de valami lesz. Érzem.

Egész délelőtt agyaltam. Mindenfélén. Egy kis önsajnálat, egy kis esélylatolgatás, komolytalan tervek és értelmetlen emlék-idézgetések...

Tanácstalan vagyok.

Még mindig nem tudom, hogyan tovább.

Amúgy B. ma is írt. Bocsánatot kért, hogy engem bombáz a hülyeségeivel. Az a legrosszabb az egészben, hogy jól esik...hízelgő, hogy valaki még képes rám nőként tekinteni. Hogy valaki még őrzi a szép emlékeket. Hogy valakinek fontos voltam az életében, mindegy, hogy milyen szempontból.

Kicsit jót tesz az amúgy a béka segge alatt megbújó önérzetemnek és önbizalmamnak.

"De álmodni jó.
 Lehet, hogy nem több az egész, egy ártatlan kis illúzió, mégis többet ér   mindennél."