Csend van.

B. már jó ideje nem írt. És ami még rosszabb, hogy hiányzik...hiányoznak a levelek, a kacérkodó félmondatok, a burkolt célzások... A mélyre elásott nőiségemnek hízelegtek...

Lassan már nem értem saját magamat sem. Olyan kettősség van bennem, amit nem tudok uralni. Mindig is hangulatember voltam. És mindig is érzékeny - még ha ezt nem is mutattam. És egyszerűen képtelen vagyok uralni az érzelmeimet. Egy darabig vissza tudom magam fogni, de aztán elvesztem a kontrollt.

He-he, kutyából nem lesz szalonna. Úgy tűnik, én sem tudom legyőzni a saját énemet. Nem tudok kibújni a bőrömből...

Talán nem is kell...

Ui.: Brida...hiányozni fognak az angyalkák...