De az is lehet, hogy nem.

Megadom magam.

Péntekre találkát szervezünk B-vel. Még nem biztos, hogy összejön, de én máris úgy izgulok, mint egy kiskamasz az első randija előtt.

Rengeteg kérdés van bennem...és őrült nagy félelem.

Félek, hogy csalódom. Félek, hogy B. csalódik. Félek, hogy nem tudom majd itthon elrejteni a feltörő érzelmeket. Félek, hogy valami olyanba kezdek megint, amit később megbánok.

Ugyanakkor félek, hogy elszalad mellettem az idő. Félek, hogy a "legszebb éveimet" egy olyan várakozással töltöm el, aminek nincs értelme. Félek attól, hogy többet nem lesz erőm kimászni abból a gödörből, amit magamnak ástam.

Miért ne lehetnék egy kicsit önző? Miért ne élvezzem ki azt, hogy még valaki megkíván? 2 éve nem ért hozzám férfi...holott van társam. Mire várjak?

Nem új kapcsolatot keresek, nem válni akarok.

Jól akarom magam érezni. Sok idő után végre igazán jól akarom magam érezni.

Tudom, hogy bűn.

De meguntam az egy helyben toporgást és az önsajnálatot.